Harmadik nap, avagy egy kozepkori adocsalasbol epult varos, na meg a cseppkobarlang. 

Reggel a kis falunkban, ahol lakunk, sikeresen kifosztottuk a pekseget a negy darab croissant igenyunkkel. Ugy latszik, a turistakat csak majus utanra varjak.  A kis lakasunkat mar nagyon belaktuk, es az elsore meg eleg giccsesnek tuno berendezest is teljesen megszoktuk. 


Reggeli utan bevagodtunk a kis Fiat Pandankba, aminek az egytelen hibaja talan az, hogy nem tuzpiros, hanem olyan “semmilyenszurke”. Ezen tullendulve be kell valljuk, hogy meglepoen kenyelmes es praktikus. Lassan lesz az autorol is kep, mert megerdemli. Nagyon husegesen falja a pugliai kilometereket alattunk. 

Elso allomasunk a Grotte di Castellana cseppkobarlang volt. Itt a napi harom elerheto idopontbol az elso, delelott 10 oras csoportot celoztuk meg. Marciust irvan, most csak napi harom csoport megy, de nyaron ez a szam felkuszik bizony napi 15 csoportra is. Most meg csak olasz nyelvu idegenvezetes volt elerheto, igy a csoportunkban levo olasz, romai (ma megtudtuk, hogy ok nem olaszok, hanem romaiak), spanyol, roman, nemet, francia csoporttarsainkkal egyutt be kellett ernunk az idegenvezetonk csodalatosan csengo olasz idegenvezetesevel. Nekunk szerencsenk volt, mert Marcsi szakertoen tolmacsolt minden negyedik- otodik szot, amit ki tudott venni az idegenvezetonk porgo beszedebol. 

Maga a barlang valami fenomenalis! 

1938-ban fedeztek fel es azota, meg mindig feltarasok soran terkepezik fel a teljes barlagrenszert. Jelenleg a barlangnak kozel harom kilometeres szakasza latogathato, de a nyito terem, aminek a neve: La Grave, mar onmagaban megallja a helyet mint nevezetesseg. 


Innen meg 1,5 km-t setaltunk a kellemes 18 fokban es az egy ido utan igen izzaszto 95%-os paratartalomban a hires feher csarnokig, ami egyedulallo a Foldon. Itt a cseppkovek nem a jellegzetes sargas szinuek, hanem majdhogynem hofeherek. A latvany tobb volt, mint pazar!!!

A cseppkovek 200 ev alatt nonek 1cm-t, igy belegondolni is felelmetes, hogy hany millio ev kellett a lenti kephez “osszeallt” cseppkoveknek. 


A barlangbol kierve a szaritkozas utjara leptunk, ami a kellemes 20 fokos szellonek hala gyorsan ment. Pandankba bevagodva Alberobello fele vettuk az iranyt. 

Alberobello “szep fas ligetet” jelent es az 1600-as evekben II. Giangirolamo di Acquaviva gróf nevezte el igy, hogy vonzobba tegye az ide betelepuloknek. A grof uralkodasa alatt a varos nagyon gyorsan fejlodott, ami a grofunk meglehetosen sikeres adocsalasi manoverenek is koszonheto volt. Az akkori torvenyek szerint, csak fix epitmenyek utan kellett a huberuraknak adot fizetni a napolyi kiraly fele. Grofunk gondolt egyet, es az alattvaloit megtanitotta kohazakat habarcs nelkul felepiteni. A koveket csak a sulyuk tartotta egymason, es igy, sok kicsi kuptetos epulet nott ki a foldbol. Igy szulettek meg a trullik, amiket az adoszedok erkezese elott gondosan elbontottak, majd tavozasuk utan szepen ujraraktak. 

Igy, amikor arra jartak a kiraly adoszedoi, az elbontott hazak csak elhagyott kokupacnak tuntek.


Igy ment ez addig, amig a grofunkat a szomszedos huberur feltekenysegbol be nem panaszolta a sajatos adofizetesi szokasa miatt a kiralynal. Ezutan a grof bortonbe, a trullik pedig az UNESCO Vilagoroksegi listaba vonultak. 


Ebedunk elfogyasztasa utan nekivagtunk az Itra volgyenek (Valle d’Itra), Ostuni fele. Maga a volgy nagyon szep es megdobbentoen kiepult. Joforman minden egyes negyzetcentimeter muvelesben van. Megszamlalhatatlanul sok olajfaliget -Olaszorszag olivaolajanak a 80%-a Pugliabol szarmazik -, es szolofoldek sokasaga mellett haladtunk el. A pugliai vorosborokat mar jo ideje a legjobb olasz vorosborok kozott tartjak szamon. Szo mi szo, en is egy helyi bort kortyolgatva “vetem papirra” ezen sorokat. 

Az elso allomasunk Locorotondo volt, ahol egy oras rovid seta alatt vagy otszor eltevedtunk az ovaros keskeny utcainak sokasagaban.


Minden haz csupa feherre volt meszelve, ami adott egy csoppnyi bajt ennek a kis varoskanak. Meg marciusban nem voltak kint a muskatlisladak, de megdobbentoen giccses lehet itt nyaron, a feher falak es a piros muskatlik osszhangja.


Innen hazafele tartva megalltunk setalni es vacsorazni Ostuniban. Ezt a varost a feher varosnak is hivjak, es a fekvese is meglehetosen pazar. Kozel az Adriai tengerhez egy dombteton helyezkedik el. 

Locorotondo utan azt hittuk, hogy a keskeny utcak labirintusat nem lehet tovabb fokozni. Amikor nyakunkba vettuk a varost, nagyon gyorsan radobbentunk, mennyire rosszul is gondoltuk mi ezt. 


A varos a maga 32 000 lakossagaval nagynak szamit a kornyeken. Tortenelme pedig, a legendak szerint a kokorszakig vezetheto vissza, de az mar biztos tenyek alapjan kijelentheto, hogy az elso pun haboruban az akkori varos elpusztult. 

A gyerekek, akik eddig fantasztikusan birtak a nap forgatagat, itt mar kezdtek eltikkadni, igy egy gyors vacsora utan haza- illetve  nyugovora tertunk. 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s